Az utóbbi napokban azok figyelme is a Vatikán felé fordult, akiket kevéssé foglalkoztatnak a vallás kérdései, hiszen XVI. Benedek pápa bejelentette lemondását. Érthető, mindössze egyszer történt ilyen, az is nyolcszáz évvel ezelőtt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy eseménytelenül telt a pápaság története, sőt, bőven akadnak nem mindennapi, botrányos esetek.
XV. Benedek előtt egyetlen pápa volt, aki önszántából mondott le Szent Péter trónjáról: V. Celesztin a 13. században. Igaz, már megválasztása sem volt hétköznapi. Elődje halála után több mint két éven át nem volt vezetője az egyháznak, ugyanis a bíborosok különféle szövevényes politikai érdekek miatt nem tudtak megegyezni a pápa személyéről. Hosszas huzavona után végül úgy döntöttek, hogy Pietro Angelerio, a jámbor és szentéletű bencés szerzetes lesz a kompromisszumos megoldás. Titokban persze az összes párt és tábor abban reménykedett, hogy befolyásolni tudja a világ dolgaiban járatlan, jólelkű öregembert. Pietrót erdei barlangjában érte a hír, hogy mostantól ő a katolikus egyház feje, és első körben nem is akarta vállalni a feladatot, hiszen rendkívül elégedett volt remeteéletével. Később azonban úgy vélte, hogy Isten akaratából történt a megválasztása, és fejet hajtott a felső akarat előtt. Nem nehéz belátni, hogy a politikában járatlan, naiv szerzetes uralkodása hatalmas káoszt okozott, és ő maga sem érezte úgy, hogy mindez jót tesz a lelki békéjének. Öthónapnyi uralkodás után úgy döntött, hogy lemond, és visszatér korábbi nyugalmas életéhez. Annyira nem volt ez bevett szokás addig, hogy a kánoni jogokat is bővíteni kellett azzal a tétellel, hogy a pápának joga van lemondani a trónjáról - ezzel élt most XVI. Benedek is.
IX. Benedek, a 11. században uralkodó pápa háromszor mondott le az egyházfői tisztségről, igaz, egyszer sem önszántából, ugyanis minden idők legbotrányosabb életű szent atyáját tisztelhetjük személyében. III. Viktor pápa például így írt róla:"pápaként aljas, gonosz és utálatos volt, beleborzongok, ha csak rá kell gondolnom."Theophylactus néven látta meg a napvilágot a hírhedt és akkoriban korlátlan hatalmú tusculumi hercegek sarjaként, és állítólag apja már gyerekkorában megígérte neki, hogy ő lesz a következő pápa. Így is lett: II. Kelemen halála után őt ültették Szent Péter trónjára, nem kis felháborodást keltve ezzel. A hivatalos vatikáni iratok szerint 18-20 éves lehetett ekkor, más források azonban úgy tudják, hogy nem volt több tizenkét évesnél. Az biztos, hogy távol állt tőle a jámbor élet, hiszen amint felszentelték, palotája valóságos bordélyházzá vált, egymást érték az orgiák és a mulatozások. Kicsapongó életmódja és politikai döntései annyira népszerűtlenné tették, hogy 1044-ben a rómaiak fellázadtak ellene, elűzték a pápai trónról, és III. Szilvesztert ültették a helyére. Benedek eléggé zokon vette, hogy megfosztották a hatalmától, sereget toborzott, elfoglalta Rómát és ismét ő lett az egyház feje. Nem maradt azonban sokáig a helyén, ugyanis néhány hónap múlva szerelmes lett és maga mondott le, pontosabban eladta hivatalát keresztapjának, aki VI. Gergely néven kezdett uralkodni. Az egykori pápa feleségül vette szerelmét, ám hamar ráunt a házaséletre, így egyszerűen félreállította keresztapját, és tovább vezette az egyházat, mintha mi sem történt volna. Ezt azonban már nem nyelték le a rómaiak, ahogy III. Henrik, német-római császár sem, így 1046-ban végleg megfosztották hatalmától, és új pápát neveztek ki.
Rodrigo Borgiától is igen távol állt a keresztényi jámborság, így nem véletlen, hogy a pápaság legsötétebb alakjaként vonult be a történelembe. A pápai trónt hatalmas vagyonának köszönhette, hiszen szinte mindenkit lefizetett, akinek beleszólása volt a pápaválasztásba, így 1492-ben VI. Sándor néven kezdhette meg az uralkodását. A megvesztegetés azonban csak a jéghegy csúcsa: imádta a szebbik nemet, így nyolcgyermekes apaként foglalta el Szent Péter trónját, és az ott töltött tizenegy év alatt teljesen világi életet élt. Nyíltan vállalta szeretőit és tőlük született gyermekeit, de az alkalmi kapcsolatok és az orgiák sem álltak távol tőle. Egyes források szerint vérfertőző viszonyban éltek lányával, Lucreziával és fiával, Cesaréval, amiből gyermek is született. Nem szexuális életével érdemelte azonban ki a legsötétebb pápa címet, hanem egyéb üzelmeivel. Vannozza dei Catteitől született négy gyermekével alkották a hírhedt Borgia dinasztiát, amiben sokan a modern maffiacsaládok elődjét látják, nem teljesen alaptalanul. Semmitől sem riadtak vissza, hogy félreállítsák ellenfeleiket: intrikák, méregkeverés, gyilkosság, megvesztegetés, összeesküvés és számos egyéb bűntett írható a számlájukra, aminek meg is lett az eredménye, hiszen a 15. századi Itália egyik legbefolyásosabb családjává váltak. VI. Sándornak volt azonban egy másik oldala is: igazi reneszánsz emberként rajongott a művészetekért és bőkezűen támogatta is azokat. Emellett zseniális és haladó szellemű politikus volt, az ő fejében fordult meg először az egységes Itália gondolata, ám a független hercegségek egyesülésére még közel négyszáz évet kellett várni. Halálát nagy valószínűséggel mérgezés okozta egy vendégségben, de azóta sem derült ki, hogy kinek szánták a mérget. Egyes források szerint őt akarták megmérgezni, más források viszont úgy tudják, hogy ő akarta félreállítani egyik ellenlábasát, ám végzetes tévedés történt, és saját magát mérgezte meg.
VIII. János 872-ben foglalta el a pápai trónt, és igen tehetséges, határozott személyiségű vezetőnek bizonyult, aki tíz éven keresztül sikeresen irányította az egyházat. Nem tettei miatt vonult be azonban a történelembe, hanem azért, mert állítólag nő volt. Persze, sokan kételkednek ebben, és mind a mai napig nincs biztos információ VIII. János neméről. A bizonytalanság oka, hogy csak a 13. században jelentek meg a női pápára vonatkozó legendák, aminek az lehet az oka, hogy akkor találták ki, de az is, hogy addig sikerült titokban tartani a kínos malőrt. Az azonban elgondolkodtató, hogy a gyanúba keveredett pápa uralkodása után több száz éven keresztül használtak egy speciális, lyukas széket, amire az újonnan megválasztott pápa ráült, hogy ellenőrizhessék a nemi szerveit. A legenda szerint Johanna már fiatal kora óta férfinak adta ki magát, hogy tanulhasson. Johannes Anglicus néven beállt egy szerzetesrendbe, és éles eszének köszönhetően egyre feljebb emelkedett az egyházi ranglétrán, míg végül pápává választották. Talán soha nem lepleződött volna le, ha nem esik teherbe titkárától, és egy körmenet során nem indul meg a szülés. Állítólag az utcán adott életet gyermekének, és a szülés helyén ma is egy anyát és gyermekét ábrázoló szobor áll.
XII. Pius a 20. század legellentmondásosabb pápája, és máig vita tárgya, hogy milyen szerepet töltött be a holokausztban. Tény, hogy hivatalosan soha nem emelte fel a szavát a zsidóüldözés ellen, és még akkor sem tiltakozott, amikor a római zsidó hitközösség tagjait elhurcolták, ezért sokan vádolják azzal, hogy hallgatólagosan beleegyezett a nácik rémtetteibe. Ennek a passzivitásnak köszönheti a Hitler pápája gúnynevet is. A vatikáni iratok azonban arról tanúskodnak, hogy több ezer zsidó köszönheti az életét XII. Piusnak. A Vatikán területén és különböző európai kolostorokban ugyanis számos menedékházat alakítottak ki a pápa tudtával és támogatásával, illetve ő felügyelte azt a titkos missziót is, melynek során a klérus tagjai vatikáni állampolgárságot bizonyító iratot, illetve keresztlevelet állítottak ki az üldözötteknek. Ennek ismeretében sok történész ügyes diplomáciai manőverként magyarázza a pápa passzivitását: ha nyíltan tiltakozott volna a zsidóüldözés ellen, azzal veszélyeztette volna a titkos akciók sikerét.
Ötszáz évvel ezelőtt csak egy hajszálon múlt, hogy magyar főpap foglalja el Szent Péter trónját. Az egyszerű kerékgyártó fia szédítő egyházi és világi karriert futott be: II. Ulászló mellett főkancellárként működött, vagyis gyakorlatilag Magyarország második embere volt. Az egyházon belül is olyan pozíciót vívott ki magának, hogy Európa legbefolyásosabb főpapjai között tartották számon. Mindemellett hatalmas vagyonra is szert tett. Minden adott volt hát, hogy az egyház élére álljon. Amikor II. Gyula pápa 1512-ben zsinatot hívott össze Rómába, Bakócz Tamás olyan pompával vonult be az örök városba, hogy maga a pápa is elcsodálkozott. A nép örömmel fogadta, benne látták az egyház lelki megújítóját, így mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy II. Gyula halála után nagy valószínűséggel ő lesz a következő pápa. Amikor egy évvel később a szentatya elhunyt, összeült a pápaválasztó testület, és az első szavazáson a legöregebb bíboros tizenhárom szavazatot kapott, Bakócz nyolcat, Giovanni Medici pedig egyet. Mivel kétharmados többség szükséges a pápaválasztáshoz, másnap megismételték a szavazást. Elkezdődtek azonban az egyeztetések a különböző érdekcsoportok között, aminek az lett az eredménye, hogy a következő szavazáson már Medici kapta a szavazatok kétharmadát, Bakócz pedig kénytelen volt beérni a második hellyel.
Forrás: www.life.hu
